2016. február 10., szerda



Egy hét cukor nélkül - segítség vagy elnyomás? 



Pár nappal ezelőtt hatalmas lendülettel tört utat magának egy táblázat, melyben napi étrendet kínálnak fel számunkra. Hét napon keresztül meg van szabva, miket lehet enni, és mindezt teljesen cukortól mentesen.


A cikkben írtakkal nagyrészt egyet értek, vannak benne értékes mondatok. Ezen kívül nagyon kedves volt a a táblázat készítőjétől, hogy ezzel segíteni szeretne másoknak!
Viszont meg kell nézzük, hány sebből vérzik egyébként a kezdeményezés. 

1. Kalória és tápanyagok
Na, ezzel szeretek a legkevésbé foglalkozni...De tudom, hogy az "éhes tömeg" erre kíváncsi először. (Míg nem lát meg sokkal fontosabb összefüggéseket). A napi étrend van, hogy nem éri el az 1000 kcal-t sem! Ez maximum kétharmada egy egészséges felnőtt ember napi szükségletének. A napi adagokban, ha összeszámolnánk a szénhidráttartalmat, megint csak kritikusan alacsony számot kapnánk. 
Forrás:kerdezdadietetikust.hu
                                  
2. "egy hét"... 
Ha változtatni szeretnél az életviteleden, sőt az életszínvonaladon, semmilyen változtatást ne mérj egy hétben! Ezalatt nem történik semmi. Kiéhezteted magad, és sokkal mértéktelenebbül fogsz visszatérni az addig megvont ételekhez.

3. Felnőtt ember vagy
Emlékszel, hogy utoljára ki tette eléd az ételt/határozta meg számodra, hogy mit egyél? Az én válaszom, hogy az Anyukám (mennyei a főztje egyébként :) ). Ez manapság is megtörténik, mikor hazamegyek, és újra gyerek szerepbe kerülök. (Imádom is! Csak megyek élvezni az életet! ) Viszont egyébként felnőtt Nő vagyok. Az ételt magam el tudom készíteni, és magamnak kell tudni eldönteni, hogy mit eszem, és mit nem. Felnőttként a felelősség a Te kezedben van! Tudod, mire és milyen mennyiségben van szüksége a szervezetednek táplálékra (ha netán nem vagy biztos, manapság 3 perc alatt utána lehet nézni).
forrás:peakshop.hu
4. Te is tudod, de mégse úgy cselekszel
Valószínűnek tartom, hogy akit picikét is érdekel az egészséges táplálkozás, már mindent, szinte dietetikusi pontossággal tud a témával kapcsolatban. Minden nap el is dönti, hogy most másként lesz, most betartom a diétát, ma sok vizet fogok inni, ma nem eszem édességet...Aztán eljön az első vagy a második adandó lehetőség, elfog a csillapíthatatlan vágy - nem éhség, vágy!, és nekiesel egy tábla csokinak. Persze elsőre csak egy csíkot gondolsz megenni, mert abból baj nem lehet. Aztán kettőt. Aztán meg már inkább az egészet. Majd utána már nem eszel aznap. Vagy mégis...
Lehet, hogy még az egy hetet ki is bírod, amíg egy megszabott étrendet követsz. De nem gondoltál még bele, mi lehet az oka annak, hogy ilyenekre van szükséged? Egy "szülői" segítségre, egy "főnökre", aki megmondja pontosan mikor, mit egyél. Érzed, hogy a biológiai szükségletedet kielégítetted, és mégis tovább eszel...
Miért van ez? Ez NEM akaratgyengeség! Ez egy függőség, aminek kisebb- de inkább nagyobb lelki probléméma áll a hátterében. Ez az, amivel igazán foglalkoznunk kell!

Nagyon kíváncsi vagyok a Ti tapasztalataitokra a témában! Ha gondolod, oszd meg velünk! Nagyon örülnék neki! :) <3

Örömteli, szép napokat!

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése