Sikítófrász mondatok edzőktől :)

Sokszor olvashatunk arról, hogy melyek a leggyakoribb helyesírási hibák (pl muszály-muszáj, mond-mondd felszólítómódban...) , melyek a leggyakrabb helytelenül használt kifejezések (pl. valaki "cukros" vagy "ízületes").  Akkor most nézzük azt, hogy miket használnak edzők nagyon gyakran helytelenül - véletlenül, mert siet, vagy hát mert nem gondol bele...

- Emeld a hátsó lábad!  - Ehh, nem ló vagyok :) , nincs se hátsó lábam, sem felső lábam, jobb és bal lábam van. 

- Forgasd el a fejed jobbra! - Azaz fordítsd el! 

- Állj lábujjhegyre! - Rendben, csak kérek hozzá merev spicc-cipőt, különben csak lábujjra tudok állni. 

- Végezz 10 fekvőtámaszt! - Hm...Karhajlítás-nyújtásra gondolunk?

-  Négykézlábra helyezkedünk. - Ezt a kifejezést csak kevésbé szeretem, a póz neve térdelőtámasz. 

Tudom, ebből van, ami szőrszálhasogatás, de hát aki beszédfejlesztő pedagógusként diplomázott , figyel az ilyesmire. :) Ráadásul a gyerekeinknek adjuk át helyesen a magyar nyelvet, épp eleget torzul így is. 

Hiszen: "...miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait lehetségig mívelni kötelesség."[...] (Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)

Szép estét Nektek!

Zsófi

Nem értem...

A mostani írás eléggé eltérő lesz az eddigiektől. Már elég régóta kikívánkozik belőlem. De mivel kevés pozitívumot tartalmaz, nem akartam Veletek megosztani. 

Na de miről is beszélek?
Vannak a facebook-on oldalak, melyek motiváló (?) képeket, írásokat tartalmaznak, megmondják a tutit, segítséget nyújtanak, recepteket, edzéseket osztanak meg a nagyközönség számára. Rengeteg olyan van, amit nagyon szívesen olvasok én is, de van néhány, amitől most már évek óta feláll szőr a hátamon. Komolyan ideges leszek. Ilyenkor jönne, hogy miért követem, ugye?! Nem követem Őket, hanem sok ismerősöm lájkja, vagy megosztása által látom. El pedig azért olvasom, mert kíváncsi vagyok, mi tetszik Nektek. Aztán persze rájövök, hogy nekem ez mindegy, nem fogok hasonlóvá válni...

Kettő ilyen oldal van, egy női edző, és egy férfi edző oldala. Ebben a posztban utóbbiról írok, mert már végképp kiverte a biztosítékot. Persze nem nevesítek, és igazából nem is szidom Őt (nem is akarom), hiszen nyilván azért lett ilyen a stílusa, mert az embereknek ez tetszik. Csak kíváncsi vagyok. 

- Miért kell az embereknek, hogy trágár szavakkal illessék őket?

- Miért kell alpári módon beszélni emberi problémákról?

- Miért nem értünk a szép szóból?

Az jut erről az eszembe, hogy olvastam egy tanulmányt, miszerint a szülők legnagyobb része tiszteletre neveli a gyerekét, nem pedig szeretetre. Ezt a tiszteletet pedig nagyrészt megfélemlítéssel érik el. Itt nem feltétlen durva dologra kell gondolni, elég egy-egy kisebb büntetés. Ez a tendencia szerencsére változóban van, de tisztelet kontra szeretet versenyben még mindig az első áll nyerésre. :(

Valahogy ezzel az elmélettel tudom magyarázni, hogy az - idézni fogok! - "elbasztad az életed", "lúzer vagy", azért vagy dagadt, mert.." stb. mondatok jobban hatnak, mint a valóban motiváló szavak. Nem mondom, hogy mindig simogatni kell a másikat, de ütni semmiképp!

Minden betegségnek vagy helytelen életvitelnek megvan az oka. Ha a sárba döngölöm azt, akinek már így is elég baja van, lehet, hogy motiválom egy ideig, de a probléma gyökere megmarad. És valamilyen módon, előbb vagy utóbb felszínre tör. Akár csak abban, hogy a hirtelen változást nem tudja elfogadni. Ilyenből sokat ismerek...

Szumma szummárum, remélem, hogy egyre többen fognak azért változtatni az életükön, mert szeretik magukat, és tudják, hogy ez nekik jár. Nem azért, mert különben "lúzerek" maradnak.

Nagyon várom a véleményeteket! Mindenképp írjátok meg kommentben! Az egyet nem értő kritikát is jól fogadom. :)

Szép hétvégét Nektek! <3

Zsófi