Zsófi szubjektív

Nyugalom reggelire!
Avagy "kedvesnek lenni menő!"

Arra gondoltunk, kipróbálunk egy kellemes kis budai kávézót szombat reggel. Egyszerű, finom reggeli helyett viszont egy egész életérzést kaptunk. Ezért most mindenképp szeretném megosztani Veletek!
Már régen vágytunk egy hétvégi villásreggelire, de valahogy csak most jött össze. Tegnap 8 helyet néztem meg interneten, főleg a welovebudapest.hu oldalon. Négyet hívtam fel, mire egy helyre tudtam asztalt foglalni. És milyen jó, hogy kitartóan keresgéltem.
Már a telefonos foglalás is olyan volt, mintha a rég nem látott bácsikám várna reggelire másnap. ❤☺
Picit késve érkeztünk, amiért telefonáltam a Tulajdonosnak. Elképesztően kedvesen mondta, hogy nagyon köszöni, hogy szóltam, és az asztalunk ott vár.
Belépve egy nagyon édes látvány fogad, picit kisebb, mint gondoltam, de annál kellemesebb. Tulajdonképpen nincsenek nagyon konkrét ételek az - amúgy kézzel írott - étlapon. Akkor készítik el a szendvicsedet (nem áll órák óta a hűtőben) tehát olyat kérsz, amilyet szeretnél.

A Tulaj leül melléd, míg felveszi a rendelést, elmondja, ha szerinte az úgy nem lesz finom, de megkapod, ha mégis úgy kéred. 😊 Mikor felvette a rendelést, kicsit odamegy máshoz is, elmondja, hogy mindjárt jön, majd szép nyugodtan intézi tovább a teendőit. 
Ha teltház van, természetesen nem küldi el az új vendégeket. Leülteti őket a kanapéra, hogy kávézzanak addig, válasszák ki, mit fognak kérni, mindjárt lesz hely, "megoldjuk". Mindezt olyan nyugalommal a hangjában teszi, hogy még ha rohanva akartál bekapni valamit, akkor sem fogsz eljönni onnan időhiány miatt. Egyszerűen átveszed a békés életérzést. 

Mindeközben a háttérben halk jazz szól. Egész addig, míg sok a munka. Utána ugyanis az egyik dolgozó (nem tudom a titulusát), leül a zongorához, és azon játszik. 
Elképesztő hangulata van a helynek. 

És persze nem utolsó, hogy milyenek voltak az ételek. Épp, amilyennek szerettük volna. Finom, meleg, puha és/vagy ropogós. Kérhetsz teljes kiőrlésűt, paleót, amit szeretnél. Mivel mindent Ők készítenek, igazából mindegy. Minden finom volt, friss és minden harapásban benne volt annak az odafigyelésnek az íze, melyet ez a pici hely hozzátesz. Minden korty kávéban - melyre még a narancshéjat is frissen reszelték - érezted a hely melegségét és a belső békédet.A Rojt és Bojtot akkor sem tudnám szidni, ha akarnám. Vagy inkább akkor sem akarnám szidni, ha tudnám? 😊 Egyszerűen nem lehet. Persze, ha valaki tényleg rohanni szeretne, bekapni valamit, és tényleg nincs ideje, akkor nem ez a neki való hely! Itt senki nem rohan, itt minden épp úgy jó, ahogy van! Szóval szánd rá a délelőttödet, és menj reggelizni a Rojt és Bojt kávéskuckóba!

Szeretem híresztelni, ha valami tényleg ennyire jó! Szóval, ha ismersz olyat, aki szívesen megy új helyekre, vagy épp reggelizőket keres, oszd meg vele is ezt a posztot!😊


Gondolj másra is az utakon (is)!

Ismered azt, amikor a 10 fős parkolóban 8 autó áll?! Ezt biztosan. Talán azt is, milyen az, amikor mondjuk nem adják meg az elsőbbséget a jobbkezes utakon, vagy a „nagyobb vagyok, elsőbbségem van szabályt”. Ez érvényes akkor is, ha kis autód van, ha gyalogos vagy, de akkor is, ha biciklivel közlekedsz. Az elmúlt időkben utóbbi zavart leginkább.
Én járok autóval, gyalogosan, tömegközlekedve és biciklivel is. Mivel a munkahelyem elég közel van hozzám, télen-nyáron biciklivel megyek.
Ha a járdán tekerek pár métert, az első gyalogos azonnal rám szól, hogy a járda a gyalogosoké. Ha az út szélén megyek, az autósok nem szólnak, csak semmibe vesznek. Gondolom, itt belép a ki nagyobb szabály. De az autós-biciklis csatában ez egészen veszélyes „játék”. Az elsőbbséget sosem kapom meg, de bármikor ki is kanyarodnak elém az útra.

Sajnos bicikliút nincsen mindenhol. Ha lenne, azon mennék. Sőt, ha már messzebb megyek, tudok is bicikliutat használni. Legutóbbi élményem ott, hogy 2,4 kilométer alatt 3x kellett leszállnom a bicikliről, hogy kikerüljem a bicikliúton parkoló autót. Az egyiknek épp akkor szállt ki a sofőrje. Amikor az autótól 1 cm-re álltam meg, előbb megnézte, hogy az autónak lett-e baja, majd azt mondta, „Jujj, bocsi!”. (Nem állt odébb a kocsival.) Ha pedig úttestet keresztez a bicikliút - a biciklisek elsőbbségével - ,senki ne merjen áttekerni úgy, hogy nem áll meg, és néz körbe. Az egy öngyilkos vállalkozás! Biciklisként nincs elsőbbséged, hacsak az autót nem egy amúgy – szebb napokon – bicajos vezeti külön figyelemmel.
Tehát biciklivel nem mehetek a járdán, nem mehetek az úttesten, a bicikliúton pedig nem tudok.

Ennyit a panaszkodásról, vagy inkább az információs háttérről. J Szeretnék inkább megkérni mindenkit, hogy figyeljen oda a másikra. Tudom, hogy mindenhova rohanni kell. Tudom, hogy hideg is volt, vagy épp esik az eső, és a lehető legközelebb szeretnél állni a kapuhoz. Tudom, 3 gyereket viszel 4 felé már reggel 8 előtt. De tudod, más is. És ha Te segíted, hogy az Ő reggele, útja könnyebb legyen, talán legközelebb Te fogod ugyanezt kapni.
Aki pedig tud, járjon biciklivel! Sokkal menőbb, és sokkal egészségesebb számodra, és a gyerekeink számára is!




Ezek szerint Lady Gaga a cukrot választotta a kokain helyett

Bár nincsen tévém, mégis az elmúlt héten (is) annyi pletyka áradt felém a világhálóról, hogy ma úgy döntöttem, írok róla (nem is ma, csak eddig nem volt időm :) )

Két téma volt, amit nagyon felháborítónak találtam. Valószínűleg mindkettőről olvashattál, hallhattál.

Történt ugye a múlt héten, hogy Schobert Norbi képes volt olyan elementáris, gigantikus, felháborító, sosem látott ostobaságot írni a saját facebook oldalára, amilyet még nem látott a világ. Szerkezeti képlet helyett vegyjelet... Szégyen és gyalázat! Meg is kapta a magáét érte... 
Nem szeretem Norbit. Nem azért, mert Update üzletei vannak vagy sok pénze. Én azért nem bírom nézni sehol sem, mert állandóan káromkodik ott, ahol egyáltalán nem kéne. Néha pedig primitív szerintem, ahogy fogalmaz. Nem gondolom butának, csak valahogy ilyennek érzem a stílusát. (Bár az utóbbi időkben ezeket nem is tapasztaltam, ha láttam, lehet, hogy megváltozott!) Viszont amit csinál, az én világomban példaértékű. Nem tudom, miért kell megkövezni állandóan azt, aki az egészséges életmódot hirdeti. Másként, mint mondjuk én gondolom, hogy kéne, ez biztos. De szerintem már nagyon sokakat terelt(ek) jó irányba. Nem kellene állandóan pocskondiázni Őt. Mert elbénázott egy szó? Tényleg hülyeséget írt. És akkor mi van? A tartalom kicsit fontosabb kéne, hogy legyen. Abban pedig én például egyet értek vele. Először kb 10 évvel ezelőtt olvastam a cukor és a drogok hasonló hatásairól. Sőt, a cukor és a csokoládé függőséget okozó hatását én is éreztem magamon.
Nem kell mindenbe belekötni...

Kép forrása: 24.hu

A másik téma Lady Gaga rettenetes, hájas hasa. Olyan csúnya, hogy a hangja, és fellépése eltörpül mellette. Jogosan nem értette az a több száz vagy ezer kommentelő, miként léphetett közönség elé a művésznő, egy hasát megmutató ruhában, ezzel mérhetetlen esztétikai pusztítást okozva a nézőknek!
Mikor ezt hallottam, komolyan elgondolkodtam. Nem hallották Gaga énekét, nem láttak ezt az elképesztő produkciót, nem fogják fel, milyen okos, hiteles és elképesztő tehetség ez a Nő? Ezek mellett nekem fel sem tűnt volna, hogy milyen a hasa. De így már megnéztem. Gyönyörű, egészséges teste van. Nincs semmi, amit hozzá lehet fűzni. Hogy tudtak ebbe belekötni? Esetleg a haj nem volt túl szőke? A ruhája nem volt túl csillogó?
Hihetetlen. Lehangoló.
Nem kell mindenbe belekötni...

Kép forrása: Instagram

Annyira sajnálom azokat, akiknek ez egy időtöltés. Ilyen témákkal komolyan foglalkozni. Hogy mást (ok nélkül) szidjanak, elhordjanak mindennek. Jó lenne, ha ők maguk elfogadnák a saját hibázásukat, és ha van mondjuk rajtuk pár kiló fölösleg.

Akinek ennyire ideje van, jöjjön inkább pilatesre! Ott majd lekötjük, és jó irányba tereljük a figyelmét. :)

Nézzétek azt, amiben örömötök van!
Nem kell mindenbe belekötni...

Csók,
Zsófi