Kényszerevés, nasi, kávé, cigi, tollrágás, ujjszopás...
Az orális fixációról
Ismerős a címből bármelyik? Szoktál (volt) tanulás közben eszegetni? A munkaidődet megszakítod néha egy kávészünettel, amivel nem a fáradtságod akarod elűzni? Netán dohányzol? Vagy titokban még a hüvelyujjad is egyszer-egyszer a szádba veszed?
Egyik sem véletlen, és nemcsak a te "rossz szokásod"!
(Kis kitérő: Gimis koromban sokáig pszichológus szerettem volna lenni. A felvételin mindössze 2 ponttal maradtam le a határtól, de úgy éreztem nem baj, nem ez az utam. Nem fellebbeztem, nem jelentkeztem újra. Folytattam, ahogy alakult. Főiskolára mentem, és mellette elvégeztem egy Pilates edzői, majd egy Aerobik edzői tanfolyamot. Elkezdtem oktatni. Aztán egyetemre is mentem - pedagógusnak, rengeteg pszichológia és pedagógia tantárggyal -, amellett is tartottam az edzéseket. Ezekben az időkben az órák után nagyjából még 30-40 percet töltöttem a vendégeimmel, hogy beszélgessünk. Akkoriban jobban jobban ráértem, de sokszor most így van ez. Hiszen mesélnek. Én pedig hallgatom, beszélgetünk, és feltöltődve elmennek. Egy kicsit mégis pszichológus lettem...)
Hallottál már az "orális fixáció" kifejezésről? Lehetséges, hogy nem, de attól még valószínűleg nap, mint nap tapasztalod Magadon vagy a környezeteben.
Az orális fixáció nem más, mint egy csecsemőkorból megmaradt reflex, ösztönös örömszerzési mód. Freud és az ő pszichoszexuális elmélete szerint ugyanis az ember az örömöt bizonyos testrészein keresztül képes átélni. Ezek a testi zónák időszakonként változnak, és csak sokára jutnak el addig, hogy a nemi szervekre koncentrálódjanak.
Az első - orális - szakaszban ( kb. másfél éves korig) a száj minden öröm forrása. A táplálkozáson kívül boldogsággal tölti el a babát maga a szopás, a velünk születetten preferált édes ízű anyatej, és a mellek melegsége is. Mindez nyugtató hatással bír. A szájunkon keresztül tapasztaljuk meg ilyenkor a világot, mindent a szánkba veszünk, megkóstolunk, megrágunk.
Ez a szakasz 18 hónapos kor körül nagyjából végéhez ér. Na de mi van akkor, ha valakinél még mégsem zárulna le, a környezet mégis úgy érzi, továbbléphet. Elveszik az örömforrást azzal, hogy "túl nagy vagy már cicizni", "egy óvodás már nem cumizik", "ne vedd a szádba",... Az orális korszak nem zárul le megfelelően, így az ösztön "fixálódik". A boldogságot továbbra is (életed végéig) fogod keresni a szájon át történő tapasztalásokban. (Egyébként nem is feltétlenül baj minden esetben. :) ) Így aztán vizsgára készülve csokival tömöd magad - mondván, hogy kell a szénhidrát az agynak; kávé/ cigiszünetet tartasz, miközben a kávéra sincs szükséged, csak valamit úgy a szádba vennél; ha nagyon gondolkodsz, rágod a tollad végét...
Ez tehát ösztön, ami beléd égett. Szóval, amikor valaki azt mondja, hogy gyenge vagy, ha nem bírod ki, hogy ne egyél, ne dohányozz stb. akkor szinte olyanra kér, hogy ne húzódj el a tűz forró lángjaitól. Mivel ösztönből cselekszel, ami beléd lett kódolva. Ezt azért írom, hogy tudd, nem kell szégyellned magad emiatt, és hogy igenis ezt nagyon nehéz felülírni. VISZONT nem lehetetlen. - Ha már Freudnál vagyunk - az "ösztönénedet" felül kell tudnod írni a "feletteséneddel". Ezt teszed akkor is, mikor a vonaton üvölt melletted egy kisgyerek, és szíved szerint ordítanál Te is, hogy nem így szeretnél utazni, de tudod, hogy ez nem így működik. Nem tudhatod, mi baja, amúgy is a szülő dolga megnyugtatni, nem is szólhatsz bele, nem is néznének Rád jó szemmel. Ebben az esetben nem szólhatsz bele, viszont a saját esetedben igen! Szeresd a benned lévő kisgyereket, aki ösztönből tömné magába az élvezeteket. Szeresd és kényeztesd mással, mint rágcsálni valókkal, alkohollal, és cigarettával. Ne kezdd el megdorgálni, és mondogatni magadnak, hogy "már megint zabálsz!", "erre sem vagy képes", "bezzeg a XY kibírja"...Ugye gyerekként sem szeretted ezeket hallani?! A ma benned lakozó kislány/kisfiú sem szeretné ezeket hallani. Viszont el tudod terelni a figyelmét, és a boldogságigényét ki tudod elégíteni számtalan más dologgal. Kezdd azzal ilyenkor, hogy belenézel a tükörbe, és a saját szemedbe nézve elmondod magadnak, hogy milyen büszke vagy magadra, mert... Előbb-utóbb elegendő boldogságforrást fognak jelenteni a dicsérő szavak, és nem akarod megoldani az életed a felsorolt "egyperces örömökkel".
Remélem, tudtam segíteni abban, hogy könnyebben elfogadd magad, és esetleg abban is, hogy hatékonyabban tudd kontrollálni a cselekedeteidet. Írhatunk több száz és ezer edzéstervet, leírhatjuk, hogy edd a répát uzsonnára, de minden az agyadban dől el. Ott kell változtatni, de csak akkor tudsz, ha tudod, min kell, és miért!
Sikerekkel teli mindennapokat, és hatékony fejlődést kívánok!
Ha tetszett, ne felejtsd el - alul az egyik szimpatikus ikonra kattintva - megosztani! :)
Szeretettel, Zsófi
Ui.: Köszönöm Kasik tanár úrnak, hogy úgy gondolta, jobb, ha másodszor is megmutatom, hogy biztonsággal megtanultam az anyagot! :P
Hallottál már az "orális fixáció" kifejezésről? Lehetséges, hogy nem, de attól még valószínűleg nap, mint nap tapasztalod Magadon vagy a környezeteben.
Az orális fixáció nem más, mint egy csecsemőkorból megmaradt reflex, ösztönös örömszerzési mód. Freud és az ő pszichoszexuális elmélete szerint ugyanis az ember az örömöt bizonyos testrészein keresztül képes átélni. Ezek a testi zónák időszakonként változnak, és csak sokára jutnak el addig, hogy a nemi szervekre koncentrálódjanak.
Az első - orális - szakaszban ( kb. másfél éves korig) a száj minden öröm forrása. A táplálkozáson kívül boldogsággal tölti el a babát maga a szopás, a velünk születetten preferált édes ízű anyatej, és a mellek melegsége is. Mindez nyugtató hatással bír. A szájunkon keresztül tapasztaljuk meg ilyenkor a világot, mindent a szánkba veszünk, megkóstolunk, megrágunk.
(Orális kielégülést segítő csomag anyutól. Épp, mint 20 éve...)
Ez tehát ösztön, ami beléd égett. Szóval, amikor valaki azt mondja, hogy gyenge vagy, ha nem bírod ki, hogy ne egyél, ne dohányozz stb. akkor szinte olyanra kér, hogy ne húzódj el a tűz forró lángjaitól. Mivel ösztönből cselekszel, ami beléd lett kódolva. Ezt azért írom, hogy tudd, nem kell szégyellned magad emiatt, és hogy igenis ezt nagyon nehéz felülírni. VISZONT nem lehetetlen. - Ha már Freudnál vagyunk - az "ösztönénedet" felül kell tudnod írni a "feletteséneddel". Ezt teszed akkor is, mikor a vonaton üvölt melletted egy kisgyerek, és szíved szerint ordítanál Te is, hogy nem így szeretnél utazni, de tudod, hogy ez nem így működik. Nem tudhatod, mi baja, amúgy is a szülő dolga megnyugtatni, nem is szólhatsz bele, nem is néznének Rád jó szemmel. Ebben az esetben nem szólhatsz bele, viszont a saját esetedben igen! Szeresd a benned lévő kisgyereket, aki ösztönből tömné magába az élvezeteket. Szeresd és kényeztesd mással, mint rágcsálni valókkal, alkohollal, és cigarettával. Ne kezdd el megdorgálni, és mondogatni magadnak, hogy "már megint zabálsz!", "erre sem vagy képes", "bezzeg a XY kibírja"...Ugye gyerekként sem szeretted ezeket hallani?! A ma benned lakozó kislány/kisfiú sem szeretné ezeket hallani. Viszont el tudod terelni a figyelmét, és a boldogságigényét ki tudod elégíteni számtalan más dologgal. Kezdd azzal ilyenkor, hogy belenézel a tükörbe, és a saját szemedbe nézve elmondod magadnak, hogy milyen büszke vagy magadra, mert... Előbb-utóbb elegendő boldogságforrást fognak jelenteni a dicsérő szavak, és nem akarod megoldani az életed a felsorolt "egyperces örömökkel".
Remélem, tudtam segíteni abban, hogy könnyebben elfogadd magad, és esetleg abban is, hogy hatékonyabban tudd kontrollálni a cselekedeteidet. Írhatunk több száz és ezer edzéstervet, leírhatjuk, hogy edd a répát uzsonnára, de minden az agyadban dől el. Ott kell változtatni, de csak akkor tudsz, ha tudod, min kell, és miért!
Sikerekkel teli mindennapokat, és hatékony fejlődést kívánok!
Ha tetszett, ne felejtsd el - alul az egyik szimpatikus ikonra kattintva - megosztani! :)
Szeretettel, Zsófi
Ui.: Köszönöm Kasik tanár úrnak, hogy úgy gondolta, jobb, ha másodszor is megmutatom, hogy biztonsággal megtanultam az anyagot! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése